Világunkban az özvegy szó/jelző elsősorban egy hivatalos kapcsolati státuszt jelöl, ami arról ad információt, hogy az érintett személy elveszítette házastársát. Korábbi korokban ez a státusz egyfajta kollektív együttérző hatást keltett adott közösség tagjaiban, aminek eredményeképpen az érintettet minden tekintetben felkarolták, segítették további életében a többiek. Mára ez a státusz manapság már kevésbé tölt be fontos szerepet ilyen téren a mindennapi életben noha az emberek többségének lelke mélyén felbukkan még a régi érzés. A különbség az, hogy kevésbé mondják ki és még kevésbé látható konkrét, támogató jellegű cselekvés az érintett irányába.

Az özvegység – mint állapot – magán a gyászon túl szükségszerűen magával hozza a túlélő félben a csökkentértékűség, kisebbrendűség érzésének kialakulását, ami többféle mentális kórkép megjelenését eredményezheti (pl.depresszió, pánikbetegség).

Formái lehetnek:

• személyes találkozás,
• telefonos konzultáció
• online felület