Iskolai, szakmai végzettségeim, tanulmányaim
Az iskolai végzettségekről az én mottóm az, hogy manapság olyan világot élünk, amiben túl van ez a dolog hangsúlyozva, ami persze nem azt jelenti, hogy nem tartom fontosnak. Fontos persze, DE nem a legfontosabb, különösen azokon az életterületeken, ahol emberekkel foglalkozunk.
Oktatási, szociális és egészségügyi területről rendelkezem több éves tapasztalattal és azok alapján azt a következtetést vontam le, hogy a hangsúlynak sokkal inkább az EMBERI KVALITÁSRA kellene helyeződnie – ellentétben a megszerzett „papírral” – mert az tud igazán mások és önmaga számára is jól működni ezeken a területeken, aki tisztelettel, szeretettel, odaforduló figyelemmel, őszintén, hitelesen, támogató jó szándékkal és lelkesedéssel képes egyfajta szolgálatnak tekinteni hivatását.
Én próbálom a fenti elvek szerint végezni munkámat, mert hitem szerint csak az ilyen munkának van értelme.
Hivatalosan elismert/megszerzett iskolai végzettségeim:
- Szociálpedagógus-egészségnevelő BA oklevél
- Mentálhigiénés-asszisztens OKJ felsőfok
- Pedagógiai-asszisztens OKJ alapfok
- Gyásztanácsadó/gyászkísérő (Diplomán alapuló Akkreditált szakmai képzés)
- Gyászcsoportvezető (ua.)
- Pre-és perinatális gyászban lévők támogatása (ua.)
- Meseelemző (ua.)
- Meseterápiás szakember (ua.)
- Hospice alaptanfolyam
Főiskolai képzésem során többek között jó pár év pszichológiát, több év pszichiátriai (pszichopatológiai) ismereteket, mentálhigiénét, addiktológiát (függőségek), filozófiát, egészségnevelést, szociológiát, szociálpedagógiát, szociális munkát tanultam, és emellett éveken át vettem részt önismereti személyiségfejlesztő csoportban.
Későbbi képzéseim tematikájában számos esetben az elméleti oktatással párhuzamosan szintén jelen volt az önismereti csoport, ami nagyban elősegítette a szakmát érintő személyiségfejlődésemet.
Tanulmányaim felsorolása nem kronológiai sorrendet képvisel, hanem inkább egy formális hierarchiába próbáltam rendezni.
Az olvasóban nyilván felmerülhet a kérdés, hogy mi köze a halál-gyász témának pl. a meseterápiához?
Utóbbi képzést azért választottam magam számára, mert a népmesékben nagyon sok, egyszerű igazság, népi bölcsesség, egyfajta ősi tudásalapú útmutatás/megoldás rejlik az alapvető emberi problémákra, noha ez elsőre talán kevésbé szembetűnő. Ennek oka az, hogy a mesék szimbólumokban „szólnak hozzánk” ugyanakkor e szimbolikus nyelvezet kapcsolódni képes a lelkünkben rejlő archetípusokhoz (ősi képek). Sok mese ábrázolja a halált, gyászt, végtelen természetességgel, az emberi élet szerves részeként, s ez eszközként támogató jelleggel beemelhető egy ilyen helyzetbe is akár.
